Mire figyeljünk kávékóstolásnál?

Mindenekelőtt figyeljünk arra, hogy mindentől mentesen kóstoljuk a kávét. Ne legyen benne se cukor, se édesítő, de még tej, illetve tejszín sem. Ezek a hozzáadott dolgok jelentősen befolyásolják a kávé eredeti ízét.

Ha van lehetőségünk, érdemes több főzési technikát is kipróbálnunk ugyanazzal a kávéval, mert ezek is hatással lehetnek az íz világra, de arra mindenképp figyeljünk, hogy amikor elkészült, minél előbb kóstoljunk, hiszen a friss kávénál érezhetőek igazán a zamatok.

Először szagolunk, majd ízlelünk.

Ahhoz, hogy az illatokat és ízt ne külön-külön érezzük, érdemes a kávét kis "szürcsentésekkel" kóstolni, hiszen ilyenkor megnyílik az orrgarat is, így máris a kávék teljes zamatát megtapasztalhatjuk.

Különböző emberek különböző zamatot éreznek ugyanazon kávé kóstolásakor. Nincsen tehát jó vagy rossz leírás egy-egy kávéhoz, személyenként változhat az élmény.  Az ízeket és illatokat nem kell külön magyarázni, ezeket mindenki le tudja írni. Kis segítség azonban a kávé testességével, illetve a savasságával kapcsolatban.

Testesség:

Egy kávé lehet könnyed, vagy testes. Ezt legjobban úgy tudnám leírni, mint ha az ember vizet, majd tejszínt inna. A víz könnyű, lényegében átsiklik a nyelvünkön, a tejszín viszont egy sűrű, súlyos folyadék, amit a nyelvünkön is nehezebbnek érzünk.

Savasság:

Az előző példához hasonlóan a szénsavmentes és a dús ásványvizeket kell elképzelni. Míg a mentes víznél nem érzünk különösebben semmit, addig a dús vizet picit "csípősnek" érezhetjük.

A három kávétermesztési régiónak is meg vannak a hatásai kedvenc italunkra, de ezt egy másik cikkben külön leírom a közeljövőben.

Addig is, ha elmentek kávézni vagy épp otthon főztök egyet reggel, próbáljátok meg leírni, milyen ízeket, illatokat véltek felfedezni amikor megkóstoljátok, illetve mennyire testes és savas kávét fogyasztotok!

A kávé és kávézás története egészen a 15. századig nyúlik vissza, amikor is Etiópiában  kecskepásztorok arra lettek figyelmesek, hogy a kecskéik, amelyek ettek a különös piros bogyókból, sokkal aktívabbak, élénkebbek voltak.

Maguk is elkezdték hát fogyasztani a bogyókat, igaz először nem készítettek belőle italt, csupán rágcsálták azokat. Később a közelben élő szerzeteseknek is vittek a bogyókból, akik rájöttek, hogy nem csupán rágcsálni lehet őket, hanem megpörkölve, megfőzve italként is fogyaszthatják.

Innen indult tehát útjára a kávé, amely először zarándokok révén jutott el Mekkába, majd innen az egész Közel-Keletre. A kávé népszerűségének híre hamar eljutott Európába is. A kereskedők hamar meglátták a lehetőséget és a 16. század elején megjelentek a kávészállítmánnyal megrakott hajók Olaszországban, innen pedig hamar elterjedt egész Európában.

A történet itt nem érhetett véget, hiszen a nagy gyarmatosítók vitték tovább a gyarmatokra, ahol nem csak fogyasztásra szánták. Brazília, Kenya és Indonézia adottságai megfelelőek voltak a termesztésre is, így a 19. századra a Térítők közötti területen elszaporodtak az ültetvények, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mára a világ szinte minden pontján elérhető legyen ez a népszerű élvezeti cikk, mely sokunknak nem csak egy közönséges ital, hanem egy kisebb szertartás, vagy éppen a közösségi élet egyik alappillére.